A rutinos, nagy tapasztalattal rendelkező csatár az utóbbi három szezont Erdélyben töltötte, onnan tér vissza hozzánk. A legutóbbi szezonjában a Csíkszereda színeiben az Erste Ligában 21 alapszakasz mérkőzésen játszott, 11 góllal és ugyanennyi gólpasszal járult hozzá a Sport Club jó szerepléséhez.
A rájátszásban is pont/meccs felett teljesített: 12 mérkőzésen 13 pontja volt (5 gól, 8 gólpassz).
Emellett a román liga küzdelmeiből is kivette a részét: 10 mérkőzésen 16 gólt lőtt és 6 gólpasszt adott az alapszakaszban, a rájátszásban pedig 2 meccsen 1 asszisztot jegyzett.
Kangyal Balázst arról kérdeztük, hogy milyen szempontok alapján esett a választása a #17-re.
” Sofi. Nehéz lenne róla bármit is mondani, amit az, aki jártas a magyar jégkorongban, ne tudna róla. Meg tudnám közelíteni a személyes kapcsolatunkon keresztül is ezt a kérdést. Láttam felnőni gyerekként még Székesfehérváron, láttam, hogy lett belőle felnőtt játékos, volt szerencsém játszani is vele, azon kívül voltam már edzője is, voltam klub menedzser, amikor a mi csapatunkban játszott magasabb szinten – ahol az egyik legjobb játékosunk volt -, az elmúlt világbajnokságok bizonyították, hogy még mindig az egyik legjobb magyar játékos. Vannak olyan életszakaszok, amikor a döntéseinket sok minden befolyásolhatja, és sajnos előfordul, hogy néha egy pár dologról le kell mondani. Ő szerintem idén pár dologról lemondott, így lett egyáltalán lehetőségünk arra, hogy nálunk játsszon. Mivel az eredeti ideám az volt, hogy ne legyen egyetlen légiós sem, ő abszolút illik ebbe a projektbe. Nem ismeretlen számára sem a terep, sem a közösség. Én sem értem, hogy miért nem Fehérváron játszik. Abszolút tiszteletben tartom a Hydro Fehérvár AV19 döntését, de talán ennek a srácnak ott kéne most kergetni a pakkot. A másik oldalról viszont örülök, hogy a mi játékosunk lesz, és biztos vagyok benne, hogy sok mindent fog tudni továbbadni a fiataljainknak, valamint abban is, hogy az egyik legjobb játékos lesz majd a világbajnokságon.”
Sofi sem úszta meg a kérdéseket.
Azzal indítottunk, hogy szerinte milyen érzés lesz visszatérni a Kangyal-csapathoz, mekkora szerepet játszott a csapatválasztásnál a földrajzi helyzet és mekkorát a csapattagok és a stáb?
” Nagyszerű érzés lesz visszatérni az ismerős arcok közé. Nagyon jó emlékeket idéz a Balázsékkal együtt töltött idő, jó volt korábban a közös munka, ezért nem volt kérdés számomra, hogy ha van sansz, akkor ide jövök vissza. Az is sokat nyom a latban, hogy ismerek a csapatban jó pár magyar játékost, és tetszik a cél, amit Balázs felvázolt, hogy csináljunk ebből a magyar magból egy jó csapatot.”
Azért az elmúlt években ment az oda-oda szúrás, a kölcsönös trash talk a srácokkal, mikor egymás ellen játszottak a csapataink. Meg is kérdeztük Sofit, hogy mi történik majd az első találkozásnál az öltözőben, megbeszélik egymás közt a korábbi sérelmeket? És mi lesz amikor a korábbi csapata ellen lép majd jégre?
” Persze, mindig megy a piszkálódás, cukkoljuk egymást, de ez természetes. Ezt a csíkszeredai srácok is meg fogják majd kapni, de hát ellenfelek vagyunk, nem ellenségek. Mindig jó érzés olyan csapat ellen játszani, ahol ismered a srácokat, de a jégen nincs barátság. Azért a mezért küzd az ember és próbálja minden erejével képviselni, amit adott esetben visel. A trash talk régen is megvolt, és igenis ad egy kis kohéziót, ez a meccsek velejárója.”
Az vitathatatlan tény, hogy Sofron István a korábbi csapatánál csakúgy mint a válogatottnál is, vezéregyéniség volt. Hogy milyen tervekkel vág neki az új szezonnak?
” Az elmúlt években szerencsére mindenhol vezéregyéniség tudtam lenni, ezt is várták el tőlem. Persze, ezt a szerepet szeretném betölteni itt is. Ezt várja el tőlem a vezetőség, a szurkolók, és én is magamtól, hogy vezéregyénisége tudjak lenni a csapatnak, példát mutassak a fiataloknak. Bizonyítsak. Magamnak is, ahogy egy sportolónak mindig bizonyítania kell, évről-évre, hogy ott a helye, számolni kell vele. Ahogy telnek az évek, az én koromban még jobban is.”
Ahogy telnek az évek, bizony mind változunk. Érdekelt, hogy mi történt a pár évvel korábbi Sofival, hogyan lett belőle az a játékos, aki a többiek elmondása szerint egy egész válogatottat képes volt felrázni és motiválni a világbajnokságon? Mennyit és hogyan dolgozott magán?
” A pár évvel ezelőtti Sofi már nem ugyanaz, mint a mostani. Amióta megszületett a kislányom, Nara, más lett a fontossági sorrend. Most már az a prioritás, hogy büszkévé tegyem Narát és Tücsit, másképp látok sok mindent, emocionálisabb lettem. Ez nyomta rá a bélyegét a válogatottbeli játékomra, talán jobban tudtam képviselni azokat az értékeket, amelyeket megkíván egy címeres mez viselése. Jó pár fiatal játékos követni tudott, ebben erőt látott és együtt értük el ezt a nagy sikert. Nagyon boldog vagyok, hogy így tudtam zárni ezt az évet.”
Nem titok, hogy van olyan játékos kedvenc csapatunkban, aki egyfajta mentorként tekintett korábban Sofira, akinek mostanra Apa 2-re vagy Sofi Apura változott a státusza.
Hogy melyikük örül jobban a közös munkának?
” Igen, újra együtt játszhatunk a kisfiammal, Slekivel. Nagyon tehetséges játékos, amikor még kis rácsosként felkerült a MAC-ba, már akkor láttam, hogy egy nagyon-nagyon ügyes srác, ráadásul alázatos, szerény. Nagyon jó barátságot ápolunk azóta is, külön öröm számomra, hogy most újra csapattársak lehetünk. Már beszéltünk is erről, nagyon várom már a közös munkát. De hát a csapatban még sok srác jó barátom, úgy gondolom, hogy a hangulattal nem lesz baj.”
Sikeres, sérülésmentes szezont kívánunk, Isten hozott Sofi a BJA HC-ba! 
Ernavarhegyi_Photography Vörös Dávid, Magyar Jégkorong