Kangyal Balázs
” Minden tiszteletem az ellenfélé, nagyon kevesen voltak, de mindent kint hagytak a jégen, ezért abszolút megérdemeltek egy pontot, talán még kettőt is megérdemeltek volna. Mi készen álltunk a meccsre, jól is kezdtünk, mindent úgy csináltunk, ahogy kellett, de körülbelül tíz percig. Aztán kezdhettük újra a második harmadban, ahol megint megtörtént az, amit szerettünk volna, de utána az egónk és komfortzónánk nem volt sportemberhez méltó, s mivel az ellenfél játékosai többet tettek azért, hogy ez a nap sikeres legyen nekik, így abszolút megérdemelt a pontszerzésük. Végül azonban szereztünk két pontot, ami nekünk nagyon fontos volt, és tudtunk nyerni egy hosszabbításos meccset, úgyhogy voltak pozitív dolgok, de talán a mai este legjobb történése az volt, hogy volt végre jég, palánk, plexi Dunaújvárosban, voltak szurkolók, akik énekeltek, jöttek a megszokott rigmusok is. Az, hogy tudtunk a Dunaújvárossal nekik hazai jégen egy mérkőzést játszani, ez a magyar hokinak is alap pillére kell, hogy legyen.”
Hetler Ádám
” Nagyon büszkék vagyunk a játékosokra, mert minden napra jutott egy olyan dolog, amit nem vártunk és még még ma reggel is kellett alakítani a kereten, ugyanis már tizenegy játékos nem állt rendelkezésünkre, mert vagy kiesett betegség és sérülés miatt, vagy eligazolt a közelmúltban. A kapott gólok nagy része sajnos azt mutatja, hogy fejben vagyunk elsősorban fáradtak, nem fizikálisan, és a hibáinkat az ellenfél ki is használta, könnyű gólokat tudott lőni, míg nekünk nagyjából minden gólért meg kellett küzdenünk. Azonban egy ilyen jó ellenfél azért kihasználja azokat a helyzeteket, amiket mi odaajándékoztunk. Nagyon hiányzott már a hazai pálya, a közönségünk és örülünk annak, hogy valamennyit azért tudtunk adni magunkból, szóval büszkék vagyunk a játékosokra, remélem a nézők is azok, mert megérdemlik.”
Ernavarhegyi_Photography, archív