” Csak gratulálni tudok a Brassónak. Megérdemelték. Az első 40 perc után egy kicsit csalódott voltam. Nem is az eredmény miatt. Az mindegy. A sebesség, a mentalitás és a hozzáállás volt az, ami nem volt elég. Az utolsó 20 percben viszont már valami mást mutattunk. Mintha két teljesen különböző csapat lettünk volna: az első 40 perc egészen másról szólt, mint az utolsó 20. Szóval mindenkinek hinnie kell magunkban, nem elég annyi, hogy: “Oké, itt vagyunk. Jó az idő, süt a nap, szép a város, és még hokizunk is egy kicsit.” Ez így nem elég. Nekem biztosan nem. Nekik kellene, hogy az legyen, mert én már elég öreg vagyok, belőlük viszont jégkorongozók lesznek. Mindenesetre az utolsó 20 percre nagyon büszke vagyok. Az élet megy tovább, a holnap pedig egy újabb lehetőség arra, hogy bizonyítsunk.”- Kangyal Balázs.
” Én magam is szeretném tudni, mi történt a harmadik harmadban. Úgy gondolom, hogy két harmadon keresztül mi kontrolláltuk a meccset. Rengeteg helyzetet alakítottunk ki. Véleményem szerint még néhány gólt lőnünk kellett volna. De igen, a harmadik harmadban ismét el kell ismernem az ellenfelet, mert nem volt semmi veszítenivalójuk. Lényegében kijöttek, ráléptek a gázpedálra, és volt néhány szerencsés pattanásuk is. Ezzel visszajöttek a meccsbe, de ilyennek nem szabadna megtörtennie velünk hazai jégen. Amikor a második harmad után négy góllal vezetsz, le kell zárnod a meccset, és egyszerűen a helyes módon kell játszanod. A harmadik harmadban néhány alkalommal hiányoltam pár játékosunktól azokat a kemény megmozdulásokat – tudod, amikor meg kell nyerni egy párharcot, ki kell pöccinteni a korongot a semleges zónába, vagy blokkolni kell egy lövést. Szóval ez egy kicsit hiányzott belőlünk. Az egyetlen pozitívum mindezek után – miután kiegyenlítettek –, az volt, hogy még mindig maradt bennünk elég energia és akarat ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzést. Szóval ez a pozitív rész. De az teljesen egyértelmű, hogy 4-0 után nem szabadna ilyen helyzetbe kerülnünk.” – Strenk Hunor.