„Azt mondtam a srácoknak: kiváltság, ha valaki hetedik mérkőzést játszhat. Mindkét csapat megérdemelte volna a döntőt. De ilyen az élet, és az élet néha kemény. Nekünk 15 játékosunk volt, köztük nagyon sok fiatal. Ez egy nagyon jó szezon volt, és rendkívül büszke vagyok a csapatomra.Ezért sem értettem a játékvezetők döntését a gólunk után. Először is gratulálok a Brassónak – teljes mértékben megérdemelték. De emiatt érzem úgy, hogy az a döntés igazságtalan volt a játékvezetők részéről. Ez a valóság.
Az élet néha könnyű, néha nagyon nehéz. Edzőként a szezon végén azt érzem: csalódott vagyok, de ez volt a maximum, amit a csapatom és a játékosaim ki tudtak hozni magukból. Ezért vagyok edző. Most ez a pillanat fáj, de rendkívül büszke vagyok az „utolsó mohikánokra”.
Strenk Hunor, társ-vezetőedző, Corona Brassó:„Úgy gondolom, az első 7–8 percben jól kezdtünk. Az volt a tervünk, hogy erősen indítunk, és meg is voltak a helyzeteink. Ezután viszont – ami sajnos már túl sokszor előfordult a párharc során – támadásban voltunk, ők pedig kontrából gólt szereztek. Ez néha frusztráló lehet, de a játékosaink kitartottak.Szerintem a kulcs az volt, hogy még a második harmad vége előtt sikerült legalább egy gólt szereznünk, amivel közelebb kerültünk. A harmadik harmadra pedig úgy mentünk ki a jégre, hogy nincs olyan, hogy nem jutunk be a döntőbe – mindent ki fogunk adni magunkból. Ez a játékosok érdeme, ők vitték véghez.”
Matthew Myers, társ-vezetőedző, Corona Brassó:
„Ez egy hétmeccses párharc volt, ami igazából az, amit az ember látni szeretne a rájátszásban, ez nagyszerű. Őszintén szólva mindkét csapat mindent beleadott, ahogy Huni is mondta. Elismerés a BJA-nak: elképesztő párharcot játszottak rövid paddal, és elvitték a hetedik meccsig. A mai mérkőzés sem volt könnyű számunkra, ahogy az egész sorozat sem. De elismerés a játékosainknak: kitartottak, az utolsó pillanatig hajtottak, és elvégezték a feladatot. Nagyszerű volt.”
Ernavarhegyi_Photography, archív