Kangyal Balázs, vezetőedző, BJA HC: Sok olyan mérkőzésünk volt ebben a szezonban, ami hosszabbításban ért véget. Volt, amikor sikeresebbek voltunk, az év elején, aztán utána nagyon nem, hullajtottuk a pontokat. Egy ki-ki meccs kerekedett ebből, aminek szerintem a közönség borzalmasan örült. Azt nem lehet elvenni egyik csapattól sem, hogy mindent kint hagyott a jégen, és megtett mindent a győzelméért. Ilyen a sport néha. A szétlövésben van egy szerencse faktor is. Idáig nem nagyon volt szerencsénk az elmúlt másfél hónapban, akármilyen jól játszottunk, úgyhogy most ez egy kicsit, hál’Istennek, fordult, és sikerült megadni a sanszot magunknak, hogy tudjunk játszani szerdán még egy mérkőzést, azért, hogy esetleg a hatodik helyet megszerezzük. Mind a két csapat játékosai előtt le a kalappal. Ez egy klassz hokicsemege volt szerintem, és a nézők is élvezték.
Antal István, másodedző, Csíkszeredai Sportklub: Nagy szükségünk lett volna erre a két pontra mindenképpen, és úgy is álltunk bele a mérkőzésbe, hogy hajlandóak vagyunk ezért mindent megtenni. Nem kezdtünk a legjobban, eléggé ránk jöttek, és volt jó néhány gólhelyzetük, de szerencsére nem sikerült betalálniuk. Ezután stabilizálódtunk hátul, és kezdtünk építkezni. Az első megszerzett góljuk egy kicsit sokkolt, nagy védelmi hibából benéztük. Mentünk tovább, majd egy beleéréssel sikerült egy második gólt szerezniük. Úgy gondolom, elég jó karaktert mutattunk újra, de folyamatosan ott tartunk, hogy csak fel tudunk jönni, vissza tudunk mászni.
A srácok nagyon hittek benne, nagy energiákat mozgattak meg.
A végén hat az ötben sikerült egyenlítenünk. Sajnos, a ráadásban nem jött össze, a rávezetésben meg mindig lutri. Most megint nem nekünk jött össze. Nem tudunk mit kezdeni ezzel. Így alakult. Elég szomorúak vagyunk, de az élet megy tovább, és dolgozunk tovább, készülünk a rájátszásra.
Ernavarhegyi_Photography, archív