Egészen más képet mutatott a mai mérkőzés mint a tegnapi. A Ferencváros sokkal aktívabban, a MAC sokkal pontatlanabbul játszott.
Az első pár percben még nyomtunk, utána viszont áttevődött a játék a MAC védekező harmadába. Plusz a felesleges kiállítások sem könnyítették a helyzetünket. A 12. percben beérett a Fradi fölény: egy szépen megjátszott emberelőnyös helyzet végén Tendler lőhetett üresen és nem is hibázott (0-1).
Ezután a MAC próbált egyenlíteni, de a ferencvárosi védelem nagyon összeszedetten végezte a dolgát, a mi csatáraink pedig nem találták a megoldást Sevelára. A második harmadra már egészen más felfogásban jöttek ki a mieink, végig nyomás alatt tartották a Fradi kapuját, egy-két kontrától eltekintve végig be voltak szorítva a vendégek.
A harmad felénél végre sikerült megtörni a jeget és kiegyenlíteni. Egy gyorsan felépített támadás után az aranysisakos Keegan Dansereau kapta meg a pakkot és küldte is tovább a hálóba (1-1)!
Tovább nyomtunk, de a harmadban már nem sikerült gólt lőni, a kevés vendég próbálkozást pedig Arany és a védelem hatástalanította.
A harmadik játékrészt újra a Ferencváros kezdte jobban, de elég hamar visszavettük az irányítást. Sőt egy kipattanó lövés után Brance Orbán meg is szerezte a vezetést (2-1).
Mi több, rögtön a gól után egy kiállítást is sikerült kiharcolni. Ebből azonban nem mi jöttünk ki jól. Egy perc sem telt el, mikor Tendler megszerezte az egyenlítő gólt emberhátrányból (2-2).
Innentől pedig totálisan szétesett a Csapat. A harmad közepe után egy messziről, nem túl erősen meglőtt lövés valahogy bepattogott Arany kapujába (2-3). A MAC továbbra sem találta a fonalat, egy perccel a vége előtt aztán egy üreskapus góllal el is döntötték a meccset a vendégek (2-4).

Nem szoktam ilyent írni a meccs beszámolóhoz, de már a harmadik üzenetet kapom Jesse Dudástól, hogy mennyire rosszul érzi magát amiért nem tudott a csalódottságán uralkodni és elkövette azt a hibát, hogy nem köszönte meccs végén meg a szurkolóinknak a támogatást, nem maradt fent a jégen.
Azt hiszem ezt megérti mindenki és nem fog senki haragudni Jessere. Nem könnyű ilyenkor írni sem, ahogy hatvan perc szurkolás, éneklés, dobolás után haza menni sem vesztett meccs után. Ahogy a Csapatnak sem. De holnap reggel újra jégen kell lenni és ez bizony jó. Mert új nap, új lehetőség gyakorolni, átbeszélni a dolgokat. Eljutottunk idáig, nem érdemtelenül. Hétfőn folytatjuk a következő meccsel, a Ferencváros otthonában.

HAJRÁ MAC!!!

Fotó: Mudra László