Fotó: Mudra László - MAC
Viszlát, Mathias Mansson!
2018-04-10
180411_1064_DCS
Szlovénia-Magyarország 2-3
2018-04-12
Említettem már, hogy mennyire kikészítenek ezek az "elbocsátó szép üzenetek?"
Éppen ezért megpróbálom ezt a mostanit máshonnan megközelíteni.😉
Szóval, úgy a légiós igazolásaink közepén tavaly volt egy pont, amikor nagy vidoran megkérdeztem vezetőedzőnket, hogy tényleg nem akar egy bizonyos magasság felett játékost hozni?! Mint minden törpének, nekem is imponálnak a 190 cm fölötti embertársaim, na pláne, ha hokisok! Mogyi csak zen üzemmódban rám mosolygott, nyomatékosította egy " mit tudsz te kis hülye" pillantással, azzal újra elvesztettük, visszatért a statisztikáihoz, meccs videóihoz.
Éppen egy Cunningham nevű játékossal kellett felvennem a kapcsolatot, elkezdeni az ilyenkor szükséges repjegy-lakás-kutya-sportorvos-babakocsi stb macerát intézni neki és a családjának.
Volt egy elképzelésem arról, hogy milyen lesz az új légiósunk. Aztán megérkezett egy végtelenül udvarias, szerény, vékony srác, aki minden emailra, sms-re szinte azonnal válaszolt, ha kértem valamit írta vagy hozta és mindig mosolygott kedvesen. Nem mondanám, hogy a leghalványabban is hasonlított volna a mostani, jégen rendszerint kellő szigorral rendet rakó Wesre... Arra pláne nem, aki a fejvédőjét letépve a fejéről, eldobálva a kesztyűit rendezni szeretett volna egy éppen aktuális félreértést, de mikor is? Mikor éppen csak kezdtük megszokni a plexis fejvédőjét. Amit ugye nem úri hóbortból vagy divatból viselt, hanem a törött állkapcsa miatt! A szezon végén arccal blokkolt egy lövést, így szerezve ezzel a sérülést. Nem sokkal később saját felelősségére újra ott száguldozott a pályán és felszántotta a jeget.

Na, ugyanez a kőkemény Wes Cunningham, egyik reggel arra jött be, hogy lógatom az orrom. Hozott egy kávét nekem, leült mellém és megkérdezte, hogy miben tud segíteni? Nem csak úgy, hanem mert tényleg így is gondolta. Előző este tudtam meg, hogy megszületett Buzás Norbert edzőnk kislánya és hááát, korábban a vártnál. Akkorra már Aria mosolygó kis arca nélkül elképzelhetetlen lett volna MAC Budapest meccs, hasonló megpróbáltatásokon ment át Tiffany és Wes is mint Buci és Bogi, csakhogy Ők már túl voltak a nehezén. Innen kb. két perc alatt kitaláltuk, hogy a Kisstadionbeli MAC Karácsonyon megkeresik Bucit és felajánlják a segítségüket. Az ünnepség estéjén írt, hogy ne haragudjak, belázasodtak Ariával, nem tudtak menni. De mi lenne ha írna Buzáséknak? Így is tett. Elkezdett a két apuka levelezni. Valószínűleg csak jó fej akart lenni Wes, mert utáni is kb havonta rákérdezett, hogy mi van az edző barátom kislányával. :) Egészen addig, míg meg nem érkezett márciusban Bucitól az első, már otthon készült babakép Miráról.

Azt el kell ismernie mindenkinek, hogy a MAC Budapest történetének első bajnoki címében kulcsfontosságú szerepe volt a védelemnek, a védelem egyik alappillére pedig Wes Cunningham volt.
Hatalmas ütközéseit és kemény palánkra szorításait még jó ideig emlegetni fogjuk, az biztos! Ráadásul ha ki kellett állni bármelyik csapattársáért, szívesen kiosztott pár pofont is.
Amellett, hogy keményen és megbízhatóan látta el a védelmi feladatait +/- mutatóban az első helyen végzett a ligában a mezőnyjátékosok között +51-el (összesítésben is egyedül Bálizs Bence előzte meg).
Azért a pontszerzést sem hanyagolta el, az alapszakaszban 4 gólt és 8 gólpasszt írhatott fel, a középszakasztól kezdve viszont ő is megtáltosodott és egy gól híján megduplázta a számait: 3 + 8-al zárta a középszakaszt és a rájátszást).
Legemlékezetesebb gólját a középszakasz második mérkőzésén szerezte, a DVTK elleni derbin a Tüskecsarnokban. A meccs második harmadának elején 1-0-ás MAC vezetésnél őt és Chris Bodót is kiküldték a büntetőpadra, a Csapat viszont óriási akarattal kivédekezte a roppant nehéz két percet, a két visszatérő pedig azonnal meg tudott indulni Brown előrepasszolt korongjából. Bodó lövése kijött, ám az érkező Cunningham már nem hibázott és növelte az előnyünket, nagyban hozzájárulva a mérkőzés, majd közvetve a középszakasz megnyeréséhez is.
A rájátszásban ki kell emelni a Ferencváros elleni negyeddöntő ötödik meccsét, ami bizonyos szempontból az egyik legfontosabb volt a párharc során. Előzőleg az FTC 2-1-es vezetésre tett szert összesítésben, a következő mérkőzést pedig idegenben sikerült megnyernünk hosszabbításban. Az ötödik mérkőzés tétje tehát nem kisebb volt, minthogy kinél lesz a párharc momentuma. Ezen az összecsapáson Wes szerezte az első gólunkat, majd később még egyhez asszisztált is, így vastagon benne volt a 4-1-es győzelemben. A hatodik meccsre így már hatalmas lélektani előnnyel álltunk ki, aminek meg is lett az eredménye! Megkérdeztük, hogy értékeli a szezonját, mi a legemlékezetesebb pillanat számára?
" Nagyon jól éreztem magam a srácokkal, közvetlen volt mindenki, első perctől fogva működött egyfajta kémia a Csapatban.
Budapesti tartózkodásom legnagyszerűbb élménye a kupa győzelmünk volt! Tíz évet dolgoztam érte és végre sikerült egyet begyűjtenem! Hiányozni fog az európai életstílus és a nagyszerű barátságok amik itt köttettek. Még nem tudom hogyan tovább, fogok-e játszani, ez Mogyin és az ügynökömön is múlik. Szeretném megköszönni tiszta szívből a magam, Aria, Tiffany és Bentley nevében azt a sok szeretetet amit itt Budapesten kaptunk a csapattársaktól, menedzsmenttől, a szurkolóknak külön is a támogatást, sok-sok csokit a szezon során."
Mit is mondhatnánk Wesnek és tüneményes kis családjának? Nagyon fognak hiányozni. Nemcsak nekünk, hanem minden bizonnyal a lelátóról is a mindig mosolygó kis szurkoló, közvetlen és kedves anyukájával. Aria hazautazásuk előtt nem sokkal állt meg egyedül nagy magabiztosan és tette meg első önálló lépéseit. És itt jön a bonyolultabb rész: mindebből kimaradtak az otthoniak. Nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, anyai és apai részről a barátok.
Nem lesz könnyű dolga Wesnek majd ha döntésre kerül a sor, hogy folytassa a hokit és ha igen akkor messze vagy inkább otthon?
Mi azért reménykedünk. Bár rengeteg helyet felfedeztek Budapesten, még akad látnivaló bőven. Ezt meg is súgtuk neki.😜
Köszönjük Wes azt a kemény munkát, amivel hozzájárultál a MAC Budapest győzelméhez! Sokat tanulhattunk és tanultunk is tőled. De még nem eleget. Viszlát, visszavárunk Budapestre!

Fotó: Dömötör Csaba, Mudra László

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás