30171511_1622351247861270_3049157355371857088_o
Viszlát, Scott Macaulay!
2018-04-14
30424924_1630953103667751_6726639902507663702_o
Viszlát, Jared Brown!
2018-04-23
Van még tartozásunk, nem sikerült minden hazautazott játékosunktól elbúcsúzni, igyekszünk hát beérni magunkat és jóvá tenni a mulasztásainkat. Jesse-vel kezdünk. 🙂 A szezon épp csak elindult, mikor szeptember közepén robbant a bomba hír: Jesse Ray Dudás Érsekújvárról visszatér Magyarországra, méghozzá a MAC Budapest csapatába. A válogatott játékos személyében nem csak egy kiváló védővel gazdagodtunk, hanem a kispadon és az öltözőben is igazi vezéregyéniséggé lépett elő nagyon hamar. Szeptember 17.-én mutatkozott be a Csapatban, az Újpest elleni idegenbeli mérkőzésen és kapásból egy góllal debütált. Az 5-1-re megnyert meccs utolsó gólját lőtte a harmadik harmadban. A kemény és hatékony védőmunka mellett a támadásokból is kivette a részét: a szezon során összesen 170 kapura lövést eresztett el, ami a 6. legtöbb a ligában. A többi védőnkhöz hasonlóan ő is előkelő helyen állt a +/- mutatóban is: +29-cel a liga összes játékosa közül a 16. helyén zárta szezont. A kőkemény stílusa és védekezési hatékonysága mindenképp megemlítendő, már csak azért is, mert mindezt nagyon szabályosan csinálta: az egész szezon során mindössze 26 percnyi büntetést szedett össze, ami a ligában csak a 76. helyre volt elég. Az alapszakaszban 3 gólig és 12 gólpasszig jutott, aztán a rájátszásban elkezdett termelni. A középszakaszban kiemelkedett az UTE elleni idegenbeli meccsen, itt 4 ponttal zárt, ebből 3 gólpassz volt. A Ferencváros elleni negyeddöntőben 3 + 1-gyel zárt, aztán a Brassó elleni elődöntőben fantasztikusan szolgálta ki a társakat: a négymeccses söprés során írd és mondd 7 gólpasszt adott, ebből az utolsó, mindent eldöntő meccsen hármat. A döntő első négy mérkőzésén a DVTK ellen aztán nem szerzett pontot, sőt, az ötödik összecsapás rendes játékidejében sem. A végére tartogatta a slusszpoént: a hosszabbítás negyedik percében egy középre tett korongja átjutott Adorjánon, ezzel ő lőtte a MAC Budapest történetének első bajnoki címét jelentő gólt. Mindezt szülinaposként! Lehet, hogy nem volt szépségdíjas találat, a mi szívünknek azonban biztosan a legkedvesebb volt és marad is, de szerintünk Jesse-nek is. Mielőtt hozzánk igazolt mindenféle pletykák, jó és rossz történetek keringtek róla. Nem meglepő: Jesse Dudás az a játékos, akit imádsz ha a csapatodban játszik, nagyon nem szeretsz azonban ha nem. Szerintem ha őszinték merünk lenni, akkor voltunk páran így ezzel. A szurkolóinkban is volt nem kevés előítélet, a legkorrektebbekben is minimum kivárás, hogy mit mutat majd ez a srác, hogyan fog beilleszkedni. Jesse szemszögéből nézve nem indultak túl jól a dolgok, összeszedett egy kellemetlen, makacs lázzal járó vírust. Láthatóan borzasztóan zavarta ez a helyzet, alig várta, hogy eddzen, játsszon, bizonyítson. Ugyanakkor profin betartott minden orvosi utasítást, bár az látszott rajta, hogy ott legbelül nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Nem egy nyafogó és mindennel a csapat orvosainkhoz vagy Brigihez szaladgáló típus. Volt, hogy meccsnapon megjelent reggel reménykedve hátha edzhet, este meg játszhat, de szerencsére Mogyi szemét nem lehetett becsapni. Persze, hogy mint minden rossz időszak, ez is véget ért egyszer és amit nem gondoltam volna, eljött a perc, mikor elkezdtem visszasírni a beteg napjait! Valahogy szünnapokon kora reggel mindig sikerült engem elérnie legelsőnek, hogy beugrana kicsit a "gym"-be,aztán kicsit szaunázna, szólnék az illetékesnek a Tüskecsarnokban? Óhogyazta,hátperszeofkórzmégszép, hogy szólok...!!! Nem is az volt a baj, hogy mindig mindenre ne szépen kért volna meg, vagy elmaradt volna a köszönöm. Talán ha nem reggel hat után pár perccel jelentkezett volna legtöbbször...? Vagy a szünnap szó nem megfelelő értelmezésében keresendő a morc stílusom oka? 😜 De akkor is elsők közt jött ha buli hoki volt, Csapat és utánpótlás karácsony vagy kerekesszékes gyerekekkel kellett kicsit foglalkozni. Hóna alá kapta szeme fényét, Novát, elsők közt érkeztek, utolsók közt távoztak. Legeslegebb emlék: első Jegesmedvék előtti hazai döntő meccsünk reggele. Csendesebb volt a folyosó és öltöző mint általában. Aztán egyszer csak olyan hangerőn szólalt meg a zene, hogy megremegtek a falak. Becitálta a srácokat az öltözőbe, nem volt kivétel, mindenkinek be kellett menni és énekelni kellett. Vagyis...jó, nevezhetjük éneklésnek. A szamarak úgyis tiltakoznának, ha az ő hangjukhoz hasonlítanám azt amit produkáltak. Szerencsére alig dalolták el 75X és utána este a meccs előtt sem kevesebbszer, biztos ami biztos..😜 Sokféle jóindulatú megjegyzés elhangzott a válogatottságot nem vállaló Jesse-ről. Én nem szerettem volna erről írni, mert utálnám ha magyarázkodásnak hatna és bosszantanak is a korábbi rosszindulatú megjegyzések, de nem rólam szól ez a poszt. Jesse becsületesen beleállt és elmondta azt is, amit mi persze tudunk, vagyis, hogy miért nem láthatjuk a holnap kezdődő világbajnokságon. " Nagyszerűen éreztem magam a MAC-ban. Remek klub, a tulajdonosok, a Csapat körül dolgozók mindent megtettek azért, hogy én és a családom jól érezzük magunkat. A kupa győzelmünk marad a legemlékezetesebb számomra, ez nem is kérdés! Szerettem volna bevonulni a válogatott edzőtáborba. De a playoffban összeszedtem egy durvább sérülést, a csípőm nincs olyan állapotban, hogy hozni tudnám azt amit tőlem elvárnak az edzők és a szövetségi kapitány. Naponta járok fizióra amióta itthon vagyok, komolyabb javulásról még nem számolhatok be, ez egy hosszabb lefolyású gyógyulási időt igénylő sérülés. De rajtam nem fog múlni." Mi láttuk sántikálni a folyóson, nyögve bemelegíteni amikor a válla fájt, ahogy nevetni, énekelni, vagy csak csendben üldögélni a kompressziós "csizmákban" is. Rengeteg támogatást kapott a Csapat a szüleitől is, Shauna Dudas-Flett és Renny Dudas megmutatták, hogy hangosabban tudnak szurkolni Kanadából, mint sokan akik még kissé bátortalanul, a csarnokban nézték a meccseket. 😜 Köszönjük szépen! Nagy titkot nem árulok el ha azt mondom, nagyon megszerettük Jesse Dudást.

Vissza is várjuk a MAC Budapestbe!.

Fotó: Dömötör Csaba, Mudra László

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás