Mi van az aranyérem mögött?

MAC wins first title
2018-04-02
Igyekeztünk úgy beosztani az ünnepelnivalókat, hogy minél tovább tartsanak…
2018-04-03
Még szokjuk, hogy az idei szezonunk véget ért, ahogy azt is, hogy bajnokok vagyunk. Tegnap este Mogyival beszélgettem és volt egy kis hiányérzetem. Annyi minden történik egy csapat életében, ami ilyen-olyan taktikai okokból sem kerülhet ki a nyilvánosság elé, ugyanakkor nem szakmai szemmel nézve érdekes, szívfájdító, máskor felemelő- adott helyzettől függően. Én három éve azt hallgatom, hogy nekem, nekünk milyen könnyű. Bezzeg...!
Ami igaz, bár lehet nem pont úgy és azért ahogyan egy legyintéssel elintézték azok a mindentudók akik ezt mondták. Nem is nekik szól az alábbi írás. Megkértem vezetőedzőnket, hogy most akkor menjünk kicsit mélyebbre, meséljünk arról milyen könnyű is például az Ő munkája. Mert amit kívülről látnak Majoross Gergelyből az a nyugodt arcú, összeszedetten és őszintén nyilatkozó, elegáns fiatal edző képe. Ami nem látható az pedig az, hogy reggel sokszor érkezik elsőnek, éjszaka pedig a portás kollégák örömére utolsónak hagyja el a Tüskecsarnokot. Az igazi felelősség az Övé. Merre és hogyan kormányozza a hajónkat, révbe érünk vagy sem.

"3 évvel ezelőtt még csak tervezgették a tulajdonosok, hogy jó lenne összerakni egy MAC felnőtt csapatot, ehhez képest ma Erste Liga győztes és Magyar Bajnok csapatunk van. 3 év alatt 3-szor jutottunk döntőbe és idén végre elnyertük a trófeát. Nagyon sok ember áldozatos munkája kellett ehhez, és nagyon boldog vagyok, hogy ilyen emberekkel dolgozhatok. Kiváló sportemberek alkotják az idei csapatot, akik mindig igyekeztek fejlődni, mindig kerestek a megoldást, akik törött ujjakkal, arccsonttal, betegen, fájdalmak közt is vállalták a játékot és csak az látta rajtuk a sérülést, aki tudta, hogy nem 100%-osak. Eleinte akadozott a gépezet, mert túl sok játékos egójat sértettük, hiszen sokan játszottak főszerepet más csapatokban és itt más kihívás elé kerültek, más kihívással találtak szemben magukat. Minden egyes szituációban a megoldást kerestük és legtöbb esetben meg is találtuk. Két rendkívül fontos dolog volt a csapat életében: hit és bizalom. Hittük, hogy oda tudunk érni és bíztunk a kijelölt útban, és egymásban. Nem mondom, hogy nem voltak megingások, de mindig tudtuk, hogy merre tartunk. A játékunkban is volt néhány kulcspont amin változtatnunk kellett az elmúlt évekhez képest, vagy a hangsúlyt áthelyeztük bizonyos helyzetekben. Például a korong kihozataloknál próbáltunk többet építeni. Eleinte ez sok eladott koronghoz vezetett, a végén ez több korong birtoklást eredményezett. Idő kellett ahhoz, hogy mindez összeálljon, az volt a kérdés, hogy mi jön el előbb: amikor összeáll a játékunk vagy a szezonunk vége. A középszakasz megnyugtató választ adott. Volt még egy elem, amiben kilógtunk a mezőnyből. A támadásból védekezésbe való átmenetelünk minősége és sebessége kiemelkedett a mezőnyből szerintem. Nagy hangsúlyt fektettünk erre, kiválóak lettünk benne. Ez eredményezte azt, hogy "el tudtuk fojtani" az ellenfelünk támadásait már sok esetben az ő térfelén, ami szintén azt eredményezte, hogy több időt tudtunk a koronggal tölteni. Ezek egyszerűen hangzanak, de nagyon sok munka van bennük, és kivitelezésük pedig nagyon sok energiát igényel. A nem várt kihívás az volt a rájátszásra, hogy nagyon megszaporodtak a sérüléseink. Az elődöntő bizonyos meccsein egy egész sor meghatározó játékos hiányzott, és sokan vállalták sérülten a játékot. Mindig volt valaki, aki előre tudott lépni, és kulcsszereplővé tudott válni. Érdekes, viszontagságos és kimerítő szezonon vagyunk túl, de így még édesebb a siker. Hálás vagyok ennek a csapatnak, mert nagyon kitartóan dolgoztunk nap mint nap. Azt hiszem, hogy edzőként a játékosaimtól tanultam a legtöbbet erről a szakmáról és ez idén fokozottan így volt. Volt egy kölcsönös nyitottság arra, hogy megtaláljuk azt az utat, ami végül a liga győzelemhez vezetett. Köszönjük a szurkolóinknak a támogatást, köszönjük, hogy a nehéz időszakokban is segítettek minket. Köszönjük a tulajdonosoknak, hogy bízták bennünk, és támogatták minket. Köszönjük a családjainknak, hogy segítettek minket a nehéz helyzetekben és erőt adtak a kitartó munkához. Látva az örömöt az ő arcukon is az utolsó meccs utáni órákban, bízom benne, hogy ők is visszakaptak valamit az elmúlt hónapokban elviselt nehezebb időszakból, a kevesebb együtt töltött időből. Ha minden jól megy, akkor jövőre még nagyobb kihívások elé állunk, és bízom benne, hogy azokkal is meg fogunk birkózni. Mostantól az öntudatunk része, hogy nem csak kupagyőztesek, hanem Magyar Bajnokok is vagyunk. Továbbra is hajrá MAC!!! "

A jól megérdemelt győzelmi képekből mutatunk még párat, mert ezeket a boldog arcokat nem lehet megunni!

Fotó: Mudra László

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás